Forráskiadványok

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

1. Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig Békéscsaba, 1967. 184 p.

Az orosházi származású szegedi történészprofesszor, Kristó Gyula (1939–2004) 1967-ben kiadott kötetével indult útjára a Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból című sorozat. Az összeállítás szervesen illeszkedik a ’60-as években megélénkült honismereti, helytörténeti mozgalom célkitűzéseihez. Az olvasókönyv segítségével az érdeklődő pedagógusok és diákok válogatást kapnak Békés megye történetének nyolc évszázadáról. A 100, értelmezést megkönnyítő magyarázattal, pontos forrásmegjelöléssel ellátott szemelvény a honfoglalás idejétől 1715-ig tekinti át a megye történetét. A válogatásban helyet kaptak Anonymustól, a Képes Krónikából származó idézetek, a kora középkori legendariumokból vett részletek, s természetesen a Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményének számos oklevele olvasható rövidítve, magyar nyelven.

 

2. Szabó Ferenc – G. Vass István: Békés megye 1918–1919-ben. Válogatott dokumentumok. Békéscsaba, 1968. 117 p.

A szöveggyűjtemény szoros időrendben haladva, 79 szemelvényben ismerteti meg az olvasót a polgári demokratikus forradalom (1918) és a Tanácsköztársaság (1919) Békés megyei történetével. A válogatásban helyet kaptak levéltári dokumentumok és korabeli plakátok, falragaszok és hírlapi cikkek egyaránt. Az összeállítás 1915-től ismerteti az I. világháború gazdasági életre gyakorolt hatását, kitér a közellátási nehézségekre, hangulatjelentéseket közöl. Több település példáján keresztül szemlélteti a nemzeti- és munkástanácsok megalakulását, működését, a földosztás, lakás- és munkabérrendezés körüli intézkedéseket, a szövetkezetalapítási kísérleteket.

 

 

3. Bálint Ferenc: A Békés megyei munkás eszperantó mozgalom válogatott dokumentumai (1925–1934). Gyula, 1969. 64 p.

 
Lazaro Ludoviko Zamenhof 1887-ben hozta létre az eszperantót, a nemzetközi nyelvet a századfordulótól már Magyarországon is oktatták. 1902-ben létrejött a Magyarországi Eszperantó Társaság, 1913-ban megalakult a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete, s az 1920-as évek végén működő 23 munkás eszperantó csoport közül három Békés megyében működött. Bálint Ferenc összeállítása 31 dokumentumot közöl a Békés megyei – békéscsabai, gyulai, orosházi – munkás eszperantó mozgalom történetéből. 1925-től az egyesület belügyminiszteri feloszlatásáig, 1934-ig ad áttekintést a fontosabb eseményekről. A jórészt Békés vármegye alispánja, főispánja iratanyagából és az egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteményéből tallózó válogatás érdekes darabjai a helyi szervezetek létesítésére vonatkozó dokumentumok, alakuló ülési jegyzőkönyvek, tagnévsorok vagy éppen az egyleti könyvtárak eszperantó nyelvű könyvjegyzékei.

 

4. Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. (1694–1848) Békéscsaba, 1971. 440 p.

 
Kristó Gyula megyetörténeti olvasókönyve folytatásaként jelent meg Implom József (1899–1979) gyulai tanár, nyelvész, helytörténész összeállítása, a Békés megye 1694–1848 közötti történetére vonatkozó forrásválogatás. A tematikus felépítésű kötet érdekfeszítő adalékokkal, kuriózumokkal szolgál a feudalizmus kori köztörténet, valamint a társadalom-, művelődés- és gazdaságtörténeti folyamatok bemutatásához, néprajzi vonatkozásai (népélet, életmód, babonák, hiedelmek) külön említésre méltók. Egy-egy témán belül jól tagolt, könnyen áttekinthető alfejezetek sorakoznak, a szerző leíró kommentárjait minden esetben hosszabb-rövidebb, eredeti forrásrészletek színesítik. A kötet használhatóságát részletes személy-, hely- és tárgymutató segíti elő.

 

5. Bálint Ferenc – G. Vass István: A békéscsabai munkás-mozgalom dokumentumai (1890–1944).  Békéscsaba, 1971. 192 p.

Az Áchim L. András (1871–1911) születésének 100. évfordulójára kiadott dokumentumválogatás a Békés Megyei Levéltárban őrzött 1890–1944 közötti iratokból és korabeli újságcikkekből közöl 107 magyarázó jegyzetekkel kísért szemelvényt. A dokumentumok kiválasztása a központi államapparátus, nagyobb részben a helyi közigazgatási szervek (fő- és alispán, főszolgabírák, községi elöljáróságok, polgármesterek) és a rendőrség iratanyagából történt. Olvashatunk a XIX–XX. század fordulóján élt alföldi agrárproletárok, földmunkások, gazdasági cselédek életkörülményeiről, munkalehetőségeiről, a sokasodó munkászavargásokról, sztrájkokról, több dokumentum szól az Áchim vezette mozgalomról. Pontos képet kapunk a Békéscsabán működő szakszervezetekről, egyletekről, körökről, az élelmiszer-, építő- és textilipari munkások munkafeltételeiről.

 

 

6. Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson.  Békéscsaba, 1972. 68 p.

 
A felvidéki származású Czabán Samu (1878–1942) az eperjesi tanítóképző elvégzése után Albertin, Miaván, Klopódián oktatott, 1911-ben Békés megyébe, a nagyszénási belterületi állami elemi iskolába helyezték át. Czabán a századforduló idején kibontakozó szocialista tanítómozgalom egyik vezető személyisége, a Szociáldemokrata Párt tagja volt, 1912-ben az Állami Tanítók Országos Egyesülete elnökévé választották. Követelte a felekezeti és községi iskolák államosítását, 1914-ben izgatás miatt elbocsátották állásából. 1921-től Beregszászon működött, az oktatáson kívül tanügyi lapot szerkesztett, gyermekkönyveket, módszertani közleményeket jelentetett meg. Szabó Ferenc forrásközleményében 12, Czabán Samura vonatkozó dokumentumot közöl az 1912-től 1917-ig terjedő, Békés megyében töltött rövid időszakból. Az iratok jelentős része a tanító elleni fegyelmi eljárás részeként maradt fenn, tanfelügyelői, egyházi előterjesztések, vármegyei közigazgatási bizottsági iratok egyaránt vannak közöttük.

 

 

7. Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században. Békéscsaba, 1976. 93 p.

 
Csipes Antal röviden ismerteti Békés megye XVI. századi történetét, a gyulai vár helyzetét, bemutatja annak kapitányait. A szerző kitér a települési- és birtokviszonyokra, három mezőváros, 64 falu adózási helyzetére, továbbá alapos számításokat végzett a megye lélekszámát, valamint a nemesség számarányát, összetételét illetően is. Csipes Antal szól a földművelés rendszeréről, technikájáról, a termelési eredményekről, a jobbágyok vagyon szerinti megoszlásáról, az állattenyésztés ágazatairól, a mezővárosi kézművesipar vonzáskörzeteiről. Vázlatosan tárgyalja a török hódítás 1541 utáni eseményeit. A kötet korabeli összeírások és feljegyzések alapján színes képet nyújt a gyulai várbirtokok életéről, a majorsági gazdálkodásról, a feudális szolgáltatásokról. Az okmánytárban négy 1553–1563 közötti összeírás szerepel magyar nyelvű fordításban.

 

8. Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai (1715–1730). Békéscsaba, 1977. 192 p.

 
Ember Győző (1909–1993) akadémikus, történész, levéltáros részletes elemző tanulmányban mutatja be Békés vármegye történetét a XVIII. sz. első harmadában, ismerteti a török hódoltság alól felszabadult területek újranépesedési folyamatát, a megyei szervezet kiépülését, a pénzügyi és adóigazgatás problémáit, kitér Harruckern János György és a vármegye érdekellentétére is. Ember Győző elemzi a letelepülők közül rövid időn belül továbbköltöző családokat ért motivációs hatást, az elvándorlás irányát és az eset kivizsgálására 1725-ben kiküldött királyi biztosi jelentés szövegét. Az adóalapokat családi szinten részletező bevezető tanulmány két országos és nyolc megyei összeírás feldolgozására épül, az olvasó pontos képet kap belőle a megye 1715–1730 közötti népességéről, gazdasági szerkezetéről, termelőeszköz-ellátottságáról. A kötet függelékében szerepel az 1725. évi összeírás eredeti, latin nyelvű adatsorai.

 

9. Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba, 1981. 272 p.

 
Kristó Gyula (1939–2004) szegedi történészprofesszor több mint 40 szemelvénnyel egészítette ki 1967-ben megjelent Olvasókönyvét. A vármegye közigazgatás-történetének megfelelő fejezetekre tagolódó újabb kiadványában nemcsak a történeti Békés megye területére, hanem az 1950-ben véglegesült megyehatároknak megfelelően gyűjtötte össze a forrásokat. A közölt 144 dokumentum a honfoglalás időszakától 1694-ig tekinti át a megyetörténetet; minden szemelvényt bevezető, magyarázó szöveg előz meg és pontos forráshivatkozásokkal, levéltári jelzettekkel ellátott jegyzetapparátus zár. A királyi vármegye c. fejezetben különösen érdekesek a kunok letelepítésére, a birtokadományozásokra és a Borsák tartományuraságára vonatkozó oklevélkivonatok. A hódoltság kori viszontagságokat török adóösszeírások, török és magyar levelek, siralmas énekek, napló- és krónikarészletek szemléltetik.

 

10. Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982. 424 p.

Az Oszmán Birodalom és a magyarországi török hódoltság méltán elismert kutatója, Káldy-Nagy Gyula a gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírását adja közre. A számbavétel célja nem az újonnan meghódított terület nagyságának megállapítása, sokkal inkább az ott élő népesség termelőerejének minél pontosabb megállapítása volt. Az adatsorokból egyértelműen kitűnik, Gyula eleste (1566) után a környék nem néptelenedett el, a lakosság pusztulását nem a török berendezkedés, hanem az 1596. évi hadjáratok idézték elő. A forrásközleményben a török közigazgatási egységeknek (náhije) megfelelően sorakoznak az egyes településekre vonatkozó 1567. és 1579. évi adatsorok (férfilakosok neve, családi állapota, a családok összesített száma). Az olvasó pontos képet kap a hódoltság kori élet mindennapjairól, a hódítók életformájáról, értesülhet a keresztény templomokból átalakított vagy újonnan emelt mecsetek számáról, az itt élő török mesterekről, boltjaikról. A meghódítottak életvitelére a kirótt adótételekből (kapu-, kender-, káposzta-, hordó-, tűzifa-, széna-, méhkas-, sertésadó, büntetéspénzek, piaci illeték, malmok után fizetett adó, vásárok jövedelme, vámok, hídpénzek, menyasszonyadó) következtethetünk.

 

11. Békés megye Pesthy Frigyes helynévgyűjtésében. Bevezette, jegyzetekkel ellátta és közzéteszi Jankovich B. Dénes. A mutatókat összeállította Hévvizi Sándor. Békéscsaba, 1983. 230 p.

 
Pesty Frigyes (1823–1889) akadémikus, történész – felismerve a helynévanyag történeti és nyelvészeti forrásértékét – 1864-ben elérte, hogy a helytartótanács utasításban kötelezze a magyarországi helységeket a határukban még ismert földrajzi nevek és a hozzájuk fűződő hagyományok összegyűjtésére. Pesty országos helynévgyűjteményéből a Békés megyére vonatkozó fejezeteket Jankovich B. Dénes régész rendezte sajtó alá. Az összeállítás betűrendben közli a mai Békés megye 39 települését (Almáskamarástól Vésztőig) érintő adatokat az eredeti Pesty-féle összeállítás Arad, Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Heves és Külső-Szolnok vármegyei kötetei alapján. A forrásközlést régészeti, középkori településtörténeti jellemzőkre koncentráló magyarázó jegyzetek kísérik, használatát több szempontú mutatórendszer (külön-külön hely-, név- és tárgymutató helységek szerint és a jegyzetekhez, általános mutató) könnyíti meg. A kötet nemcsak a helytörténet iránt érdeklődő olvasók figyelmére tarthat számot, a néprajz, régészet, etimológia, névtan, gazdaságtörténet művelői is meríthetnek belőle.

 

12. „Nem a boldogságra születtünk.” Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai. Válogatta, sajtó alá rendezte Bálint Ferenc. Gyula, 1985. 96, XVI p.

 
Az orosházi születésű Szabó Pál (1894–1974) – újságíró, tanár, szervező, politikus – szülővárosából 1939-ben Miskolcra költözött. 1923-tól a Magyar Távirati Iroda orosházi, 1939-től nyugdíjazásáig miskolci kirendeltségén dolgozott. Békési kötődése élete végéig megmaradt, számos tanulmányt, újságcikket publikált Orosháza helytörténetéről, néprajzáról. Saját gazdag kézirat-, illetve különlenyomat- és újsággyűjteményét végrendeletében a Békés Megyei Levéltárra hagyományozta. Az irathagyatékot rendező Bálint Ferenc levéltáros a legérdekesebbnek, a Szabó Pál életútjára legjellemzőbb dokumentumokból kommentárokkal kísért válogatást állított össze. A két nagy fejezetre tagolódó kötet az orosházi tevékenységre helyezi a hangsúlyt, megszólal benne Szabó Pál, olvashatjuk önéletrajzát, személyes visszaemlékezéseit családjáról, újságírói és helytörténetírói munkásságáról. Külön összeállításban kaptak helyet az Orosházi Szépmíves Céh megalakítására, működésére vonatkozó források, valamint Szabó Pál útirajzaiból, verseiből vett részletek. A második tematikai egység röviden érinti a Miskolcon töltött 30 esztendőt, az ottani nyugdíjas éveket.

 

13. Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Gyula, 1986. 438 p.  

 

A XVIII. sz. végére elavult adózási rendszert az 1827. évi VII. törvénycikkben elrendelt országos összeírás a porták kiigazításával kívánta korszerűsíteni. Az egy időpontban, egységes szempontok alapján készült helyzetfelmérés a reformkori magyar társadalom- és gazdaságtörténet egyik legfontosabb forrásegyüttese. A terjedelmes összeírások számbavétele, statisztikai feldolgozása országosan az 1970-es évektől szerepelt a kutatási célok között. Az egységes kutatási koncepció részeként Erdei Aranka a mai Békés megye – a történeti Békés, Arad, Bihar, Csanád, Csongrád, Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozó 6–6 mezőváros és puszta, 27 község – adatfelvételeit dolgozta fel. A szerző részletesen ismerteti az összeírás 14 főrovatát, ezt más, kiegészítő forrásból származó adatok egészítik ki (különösen jól dokumentált a kézműveseket és a céhes életet bemutató rész). A kötet felsorakoztatja az egyes településekre vonatkozó részletes adatokat (adózók száma, személyükben adómentes, csak vagyonilag összeírt lakosok, kézműipar, kereskedelem, malmok, bevételi lehetőségek, gazdálkodási nehézségek), s az 1828. évi országos összeírás számsorait egyéb népesség- és dicalis összeírások adataival veti egybe. A demográfiai, társadalmi rétegződési, foglalkozás-megoszlási, telek- és szőlőbirtoklási viszonyokról községsorosan és megyei összesítésben 31 táblázatból tájékozódhat az olvasó.

 

14. Újkígyós mindennapjai a XIX. század első felében. Sajtó alá rendezte Jároli József és Szigeti Antal. Gyula, 1991. 91 p. 

 
A gyulai uradalomhoz tartozó kígyósi puszta 1814–1816-ra vált önálló községgé, gr. Wenckheim József Antal ekkoriban telepített ide Szeged környéki, zömében római katolikus vallású dohánykertész családokat. Jároli József válogatásában három, az 1840-es években keletkezett, a helybeli római katolikus plébániai levéltár gyűjteményében található forrásszemelvény olvasható az újkígyósiak mindennapi életéről. A községi rendszabályok aprólékos részletességgel jelölték ki a gazdálkodás kereteit, biztosították az erkölcsi, vallási élet előírásait. A nép-vének gyűlésének 1845–1848 közötti jegyzőkönyvei ugyancsak megerősítik a speciális belső önkormányzat szabályozó, ellenőrző szerepét. A telepes bérlők foglalkozása nagyban meghatározta a településképet, a belső berendezkedést és a lakóházak szerkezetét egyaránt. A közölt dokumentumok jó kiindulási alapot jelentenek a gazdaság- és társadalomtörténet, a népi jogélet és a történeti néprajz tanulmányozásához is.

 

15. Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékirata 1945-ig. Sajtó alá rendezte Jankovich B. Dénes. Gyula, 1990. 213 p.

 

A székudvari születésű Banner János (1888–1971) történész- és régészprofesszor gyermekkorától szorosan kötődött Békés megyéhez. Elemi- és középiskoláit Békésen végezte, jogi tanulmányait Kolozsvárott folytatta. Doktori értekezését a békési magyarság népi építkezésének szentelte. Makón, Gyulán, Jászberényben tanított, évekig a jászberényi múzeum munkatársa volt. 1924-től a szegedi egyetem ókortörténeti tanszékén oktatott, létrehozta az ország egyik legkorszerűbb régészeti tanszékét, Makó, Hódmezővásárhely környékén korszakos jelentőségű ásatásokat folytatott. Magyarországon Banner alkalmazta először a légi fényképezést a régészetben, s a világon elsők között dolgozott az ún. „in situ” (eredeti állapot megtartása) módszerrel. Banner János háromkötetes, végig ceruzával írt, a gyulai Márki-Zay család birtokában lévő emlékiratát Jankovich B. Dénes régész rendezte sajtó alá. Banner professzor 1958-től több mint tíz éven át vetette papírra visszaemlékezéseit, meleg hangon szólt a békési gyermekévekről, számot vetett szakmai sikereiről, tudományos pályájáról. A kötetben 200 nyomtatott oldalnyi válogatást talál az olvasó az összesen 1200 kéziratos oldalból. Kiemelt forrásértékkel bírnak a Bannert körülvevő szakmai környezetet, a régészeti leleteket, lelőhelyeket, az egyetemi mindennapokat, a vidéki múzeumok gyűjteményeit bemutató részletek.

 

16. Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. Összeállította Jároli József. Gyula, 1995. 511 p. 

 

Békés vármegye 1848–1849. évi történetét 1890–1892-ben Oláh György (1851–1900) megyei tiszti ügyész kétkötetes monográfiában dolgozta fel, számos iratot teljes terjedelemben közölt. Száz évvel később – a forradalom és szabadságharc 150. évfordulójához közeledve – jelent meg Jároli József összeállításában ez a 310 darabból álló válogatás. Az iratok egy része az Oláh-féle okmánytár újraközlése, a dokumentumok jelentős része viszont ebben a forrásgyűjteményben olvasható először. A megyei szervek (ideiglenes-, állandó- és védbizottmány) iratanyagán kívül a városok, községek 1848–1849. évi iratterméséből, a Magyar Országos Levéltár 1848–1849-i minisztériumi levéltárából válogatott a szerző, s egyúttal felkutatta a korabeli országos sajtó Békés vármegyére vonatkozó cikkeit is. A szemelvények híven dokumentálják a közigazgatás változásait, a rendezett tanácsú városokká történő átszervezést, a jobbágyrendszerből a szabadparaszti viszonyokra való átmenet nehézségeit. Az olvasó értesülhet még a legelő-elkülönözésekről, földfoglalásokról, a nemzetőrség és honvédség szervezéséről, népgyűlésekről.

 

17. Fülep Lajos és Kner Imre levelezése. Összeállította Sümegi György. Gyula, 1990. 303 p.  

 
A gyomai Kner nyomda rendkívül gazdag, a XX. sz. kultúrtörténetének értékes forrásokban bővelkedő, Békés Megyei Levéltárban őrzött iratanyagából és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárából közöl Sümegi György művészettörténész 181 levelet. A könyvtervező- és kiadó Kner Imre (1890–1945) és levelezőpartnere, Fülep Lajos (1885–1970) művészetfilozófus 1921–1944-ig állt kapcsolatban egymással. A függelékben szereplő dokumentumok tanúsága szerint 1943 és 1947 között alkalmanként a Kner családtagok (Kner Imréné, Kner Mihály és Zsuzsa) ugyancsak levelet váltottak Füleppel. Az írások érzékletes képet festenek az 1920–1930-as évek világáról, a politikai, gazdasági és szellemi élet lényegesnek ítélt mozzanatairól, a magyar tipográfia vidéki központjáról, Gyomáról, s az ottani nyomdásztradícióról. Olvashatunk a készülő nyomdatermékekről, a kiadványok szerzőiről, a nemzetközi könyvkiállításokon elért sikerekről, a munkakörülményeket befolyásoló közgazdasági, közéleti tényezőkről. Kner Imre kitárulkozóbb levelei bepillantást engednek a családi élet személyes szférájába, a mindennapok történéseibe is.

 

18. Bél Mátyás: Békés vármegye leírása. Gyula, 1993. 143 p.  

 

Bél Mátyás (1684–1749) evangélikus lelkész, tanár, történetíró kezdeményezésére indult el – pietista szellemben – a magyarországi államismereti kutatás. Bél fő műve, a Notitia Hungariae novae historico geographiaca vármegyénként készült, sajátos módon ötvözte a történeti és földrajzi szemléletet, a tájat, a környezetet, a történelmet és az azt formáló embert állítva középpontba. A közel két évtizedes adatgyűjtés és szöveggondozás után a szerző életében, 1735–1742 között négy kötet jelent meg, a mű nagyobb része, mintegy tízezer folio, több mint 200 éven át kéziratban maradt. A Notitia egyes vármegyéket érintő fejezeteinek tudományos feldolgozása, kiadása az 1960-as években indult meg. A Békés megyére vonatkozó Historia comitatus Békésiensis című szakasz 1993-ban jelent meg magyar fordításban, három latin nyelvű kéziratváltozatból összeállítva. A kötetet alapos forráskritikai vizsgálat egészíti ki, az olvasó Bél Mátyás személyéről, életművéről szintén részletes ismertetést talál, a közölt adatok értelmezését a kialakuló lakosságra, az alapvető foglalkozási ágazatokra, a szemtermelésre és az állattartásra vonatkozó elemzés segíti.

 

19. Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről (1686–1695). Gyula, 1995.    295 p.

 

A Baranya Megyei Levéltár igazgatója, a török hódoltság alól felszabaduló Délkelet-Európa történetének elismert kutatója, Szita László (1933–2005) rendezte sajtó alá a Körös–Maros-köz múltjára vonatkozó 1686–1699 közötti dokumentumokat. Haditanáccsal összeköttetésben álló befolyásos, vezető katonai köröktől kiszivárgott hadijelentések- és tudósítások, konferenciai és diplomáciai iratok, követjelentések, diáriumok, hadinaplók olvashatók a válogatásban. A gyulai vár kiemelten fontos szerepet töltött be a visszafoglaló háború menetében, jelentőségére az ún. „titkos bécsi béketárgyalás” oklevélanyaga hívja fel a figyelmet. Az okmánytár közli Ludwig von Baaden hadsereg-főparancsnok hadászati, stratégiai elemzéseit, levelei részletesen szólnak a császári szövetségesek oldalán harcoló magyar katonák mentalitásáról is. Szita László az összeállításban szereplő 144 forrást Bécs, München, Karlsruhe, Vatikán, Bologna és Urbino levéltáraiból és könyvtáraiból gyűjtötte össze, a szemelvények felét, a nyomtatott hadijelentéseket a korabeli sajtótermékekből válogatta. A forrásgyűjtemény nemcsak hadtörténeti szempontból hasznosítható, a környezet, a Körösök vidékének sajátos természeti és társadalmi viszonyai is feltárulnak belőle.

 

20. Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. Gyula, 1998. 266, VIII p.

 

Jároli József újabb összeállítása a Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez című forráskiadvány anyagára támaszkodva közöl 107 szemelvényt. A magyar történelem kiemelten fontos eseménysora 150. évfordulójára kiadott válogatás az iskolai történelemtanítás és a honismereti, helytörténeti oktatás igényeihez igazodik. A források között kiemelt helyet foglalnak el a megyei vonatkozással is bíró országos események (áprilisi törvények kihirdetése, népképviseleti országgyűlési választások, parasztmozgalmak, nemzetőrség, honvédtoborzás). A Békés megyei történéseket levéltári dokumentumok, az országos sajtó tudósításai és a kortársak visszaemlékezései alapján idézheti fel az olvasó. A kötet jellemző részleteket közöl a forradalom és szabadságharc helyi eseményeit feldolgozó irodalomból is, a folyamatok megértését alapos bevezető tanulmány segíti elő. Az 1848–49-es honvédek és más személyiségek nyughelyei című, életrajzi adatokkal kiegészített fejezet a honismeret iránt érdeklődő olvasók számára szolgál értékes adatokkal.

 

21. A Békés megyei zsidóság történetének levéltári forrásai. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból. Vál. és sajtó alá rend. K. Cseh Edit. Szerk. Erdmann Gyula. Gyula, 2002. 498 p.

 

Kereskényiné Cseh Edit főlevéltáros a gyulai zsidóság holokauszt kori történetének bemutatása után a Békés megyei zsidóság múltjának teljességre törő bemutatására vállalkozott. A szerző hat nagyobb tematikai egységben több mint 170 dokumentumot gyűjtött össze a Békés Megyei Levéltár 1799–1949 közötti iratanyagából. A betelepülés első korszaka, a migráció iránya a feudális kori összeírások alapján vizsgálható, a XIX. sz. második felétől dokumentumok sora enged bepillantást a hitközségek mindennapi életébe. Egyesületi, hitközségi alapszabályok, szerződések, végrendeletek, vagyonleltárak olvashatók a megye több településéről, az oktatás- és nevelésügyre vonatkozó szemelvények külön fejezetben találhatók. Az olvasó a holokauszt időszakából szintén számos dokumentumot talál, s a holokauszt utáni évek történéseiről is tájékozódhat. A kötet használatát személy- és helynévmutató könnyíti meg.

 

22.    Békés megye 1956-ban. Források. Szerk. Erdmann Gyula. 1. köt. Gyula, 2006. 681 p. 

 

Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára jelent meg a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, Erdmann Gyula által szerkesztett forráskiadvány első kötete. A több mint tízéves forrásfeltáró munka eredményeként megszületett háromkötetes összeállítás a Békés megyei települések ábécé rendjében közli a dokumentumokat. Az első kötetben olvasható a Rend és forradalom című összegző, bevezető tanulmány, amely részletesen ismerteti az 1956. október–decemberi megyei eseményeket, s az azt követő megtorlást. Az első kötetbe került az almáskamarási, battonyai, békési, békéscsabai helyi forradalmi eseményekre és a Békés megye egészére vonatkozó közel 200 dokumentum. Az érdeklődő olvasó a forradalom heteiben keletkezett iratok (forradalmi bizottsági jegyzőkönyvek, jelentések, röplapok) mellett a megtorlás időszakában lezajlott perek vádirataiba, ítéleteibe, sőt besúgói jelentésekbe is belelapozhat. Erdmann Gyula összegyűjtötte az 1956. november 4. után felállított párt-, igazgatási és fegyveres szervek forradalommal kapcsolatos jelentéseit, valamint korabeli sajtóközleményeket, szemtanúi visszaemlékezéseket szintén publikált.

 

23. Békés megye 1956-ban. Források. Szerk. Erdmann Gyula. 2/1–2. köt. Gyula, 2007. 826 p.

 

Erdmann Gyula 1956-os forradalom történetét bemutató forráskiadványának második kötete 800 oldalon több mint 300 forrást közöl teljes terjedelemben, kihagyásokkal vagy dokumentum-helyettesítő tartalmi kivonatok formájában. Az iratok nagy része a Békés Megyei Levéltár, a Hadtörténelmi Levéltár, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, valamint a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár gyűjteményéből származik. A második kötetben olvashatók a Békéssámson, Békésszentandrás, Bélmegyer, Biharugra, Bucsa, Csabacsüd, Csanádapáca, Csárdaszállás, Csorvás, Dévaványa, Doboz, Dombegyház, Dombiratos, Ecsegfalva. Elek, Endrőd, Füzesgyarmat, Gádoros, Gerendás, Geszt, Gyoma, Gyula, Gyulavári, továbbá a gyomai és a gyulai járás forradalmi eseményeit megörökítő dokumentumok. Az iratok között forradalmi bizottsági és munkástanácsi jegyzőkönyvek, jelentések, röplapok, s legnagyobb számban rendőrségi vizsgálati anyagok, vádiratok, bírósági tárgyalási jegyzőkönyvek, ítéletek fordulnak elő.

 

24.   Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból, 1768–1987. Vál. és sajtó alá rend. Kereskényiné Cseh Edit. Gyula, 2008.      437 p.

 

A levéltár munkatársai hosszú évek alatt gyűjtötték össze a Békés megyei cigányság történetére vonatkozó dokumentumokat. A feltáró munka jórészt Hevesi József Békés megyei Cigányügyi Koordinációs Bizottsági titkár ösztönzésére kezdődött meg. A 65, összesen több mint száz dokumentumot tartalmazó szemelvény sajtó alá rendezése Kereskényi Cseh Edit munkája. Az 1768–1987 közötti időszakból összegyűjtött források alapján az olvasó pontos képet kap a XVIII–XIX. században Békés megyében letelepedett cigányok számáról, foglalkozási viszonyairól, életkörülményeiről. A fennmaradt közigazgatási iratok hitelesen dokumentálják a cigányság helyzetének alakulását, az együttélés mindennapjait, az adódó konfliktusokat. A kötetben olvasható az 1957. évi országos felmérés teljes Békés megyei anyaga, továbbá az 1960-as évektől kibontakozó új cigánypolitika megvalósítása során keletkezett gazdag forrásegyüttes. A dokumentumválogatás értelmezéséhez Erdész Ádám Békés megyei cigányság három évszázados múltját bemutató történeti bevezetője nyújt segítséget.

 

25.   Békés megye 1956-ban. Források. Szerk. Erdmann Gyula. 3/1. köt. Gyula, 2008.    309 p.

 

A Békés Megyei Levéltár 2006-ban útjára bocsátott 1956-os forráskiadványának III/1. kötetében 28 település (Hunya, Kamut, Kaszaper, Kertészsziget, Kétegyháza, Kétsoprony, Kevermes, Kondoros, Körösladány, Körösnagyharsány, Köröstarcsa, Kötegyán, Kunágota, Lőkösháza, Magyarbánhegyes, Medgyesegyháza, Méhkerék, Mezőberény, Mezőgyán, Mezőhegyes, Mezőkovácsháza, Mezőmegyer, Murony, Nagybánhegyes, Nagykamarás, Nagykopáncs, Nagyszénás, Okány) és a mezőkovácsházi járás történetére vonatkozó dokumentumok olvashatók. A válogatást sajtó alá rendező Erdmann Gyula ezúttal is a korábbi kötetek szerkesztési gyakorlatát követte: a több mint 120 szemelvényt a települések betűrendjében, azon belül kronologikus sorrendben közli, a terjedelmesebb részeket szükség szerint lerövidítve vagy kivonatolva. A források után minden esetben tájékoztatást kap az olvasó a legfontosabb irattani jellemzőkről és az eredeti irat levéltári jelzetéről.