V. A. 101. Magyargyula Város Tanácsának iratai 1752–1848 (1861)

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

A török kiűzése után - a XVII. század végén - kamarai, majd Harruckern János György földesúri fennhatósága alá került, 1723-tól vásártartási joggal rendelkező Gyula 1734-től ketté vált. Az ikerváros tagjainak, Magyar- és Németgyulának - miközben számos szállal kapcsolódtak egymáshoz - önálló közigazgatásuk volt egészen 1857-ig, az egyesülésig.

A bíró vezetésével működő tanács szerteágazó közigazgatási tevékenységet látott el: beszedte az adókat és egyéb bevételeket, teljesítette a kifizetéseket, felügyelte az építkezéseket, utakat, hidakat, vizeket, határbeosztást, vásárokat, első fokon jogszolgáltatást végzett, ellátta a közbiztonsági és tűzrendészeti feladatokat.

1767-ig, a Mária Terézia-féle úrbérrendelet kibocsátásáig a szokásjog és az úrbéri szerződések alapján gyakorolta Gyula mezővárosa az önkormányzati jogokat. Az úrbérrendelet IX. cikkelye kimondta, hogy a község élén álló bírót a földesúr három jelöltje közül kell választani. Bírói tisztre mindig tehetős, házzal, egyéb ingatlannal bíró jobbágyokat jelöltek. A választás minden évben november 1-jén, az uradalmi tiszt jelenlétében történt meg.

A jegyzőt és az esküdteket a község maga választotta, és - ha úgy adódott - bocsátotta el. A bíró munkáját helyettese, a törvénybíró segítette. Bár II. József türelmi rendelete kimondta, hogy az elöljárókat vallási megkülönböztetés nélkül kell megválasztani, Magyargyulán - ahol jelentős számú református népesség is volt - csak 1845-ben került ki a bírói pálca a katolikusok kezéből (1808-ban már volt egy görögkeleti vallású bíró).

Az esküdtek a XVIII. század végéig illetmény nélkül, életfogytiglan töltötték be hivatalukat. Ettől kezdve egy-egy évre választották őket, és fizetést ill. engedményeket kaptak (megválthatták úrbéres robotnapjaikat). 1790 után a lakosok számarányának megfelelően hat római katolikus, három református és három görög keleti esküdt viselt hivatalt. A XIX. század első évtizedeiben az 1836. évi IX. tc. életbe lépéséig - a bíró maga választotta ki az esküdteket, néhány tekintélyes gazda jóváhagyásával. 1836-tól ismét a közösség joga volt az esküdtválasztás. 1841-ig tizenkettő, ettől kezdve kilenc esküdtet választottak Magyargyulán.

Az esküdtekkel azonos módon történt az adószedő és az árvagyám választása. Jegyzőt 1795-ig egyet, attól kezdve kettőt választottak. 1799-től az egyik katolikus, a másik református vallású volt. Az elöljárók munkáját a hadnagyok, éjjeliőrök (bakterek), kisbírák, csőszök, kocsisok, csikósok, bábák, gazdaasszonyok, majorosok segítették.

Magyargyula közigazgatásilag három tizedre volt felosztva: magyarvárosi, újvárosi és oláhvárosi. A főbíró minden tizedre egy-egy esküdtet rendelt ki fővigyázónak.

A tanács bíráskodási és igazságszolgáltatási hatásköre az elsőfokú polgári perekre és a kisebb bűnfenyítő ügyekre terjedt ki (azokra, amelyek nem haladták meg a tizenkét pálca botütést, illetve ugyanennyi pengő forint pénzbüntetést). Az elöljárók előtt kötöttek a város lakói házassági, adásvételi és egyéb szerződéseket. A végrendeleteket a jegyző készítette tanúk jelenlétében a rendelkező házánál, és az okmányt a „helység ládájában" helyezték el, megőrzés végett.

A Magyargyulán 1801-ben végigsöprő tűzvésznek áldozatául esett a városháza is, az ott őrzött iratokkal együtt.

Az a) állagban a tanácsülési jegyzőkönyvek 1801-1848-ig terjedő sorozata található. Egyes jegyzőkönyvekhez lajstrom is készült, amely megkönnyíti a kutatást.

A b) állag a tanácsi iratokat tartalmazza: a lakosság beadványai és kérelmei mellett összeírások (népesség, cigányok, árvák, szőlők), községgazdálkodási iratok, bírói számadások úriszéki vizsgálati jegyzőkönyvei, adóösszeírások, adózással kapcsolatos iratok, országos és heti vásárok ügyei, malmok, mészárszékek, kocsmák működésével kapcsolatos dokumentumok kutathatók. Fennmaradtak a hidak, gátak, csatornák, vízfolyások karbantartásának, természeti csapásoknak (árvizek, jégverések), tűzvészeknek, járványoknak (kolera), katonatartásnak egyes dokumentumai, valamint Csorvás puszta ügyei.

A c) állag úrbéri iratai között szerződések, összeírások, gabona- és báránykilenced lajstromok, úrbéres napok megváltásának földesúri engedélyei találhatók.

A d) állag körrendeletek jegyzőkönyveinek sorozata a főszolgabíró utasításait, felsőbb hatóságoktól érkezett leiratokat, rendelkezéseket, vármegyei közgyűlések kiírt cikkelyeit tartalmazza. A kötetek egy része lajstrommal, másik része mutatóval van ellátva. A kutatást segíti még az 1813-1828 közötti időszak regestrum füzete.

Az e) állagban találhatók a városi elöljáróság levelezésének jegyzőkönyvei. A vármegyei tisztségviselőkhöz, főszolgabíróhoz, úriszékhez írott levelezés kutatását lajstromok segítik. Az 1837. évi kötet erősen sérült.

Az f) állag emlékeztető feljegyzéseinek jegyzőkönyvei a mindennapok ügyeit, panaszokat, bejelentéseket tartalmaznak. Egyes évkörökhöz lajstrom készült. Néprajzi és mentalitástörténeti szempontból értékes irategyüttes.

A g) állag a városi hivatalt viselők és alkalmazottak nyilvántartásait őrzi. A városi elöljárók névsorát 1797-1850-ig, a szolgák, pásztorok, csőszök felfogadásának dokumentumait 1806-1855-ig találja meg a kutató.

A h) állag telekkönyveket tartalmaz.

Az i) állag ingatlan átírási jegyzőkönyve a lakosok között történt adás-vételek szerződéseit rögzítette. Névmutatóval ellátott kötet.

A j) állagban bírói számadások találhatók. Az évente készített kimutatások a város gazdálkodásának, a bevételeknek és a kiadásoknak dokumentumai.

A k) állag a bíró és az esküdtek előtt - főként hagyatéki ügyekben - kötött egyezségek, valamint különféle szerződések jegyzőkönyvét őrzi. Az 1829-1834. évi kötethez lajstrom készült. A kötetben bírói, jegyzői, esküdti, utcakapitányi eskütételeket is feljegyeztek.

Az l) állag becsükönyveiben a mezőgazdasági terményekben, állatokban, ingatlanokban a természet vagy ember által okozott károk leírását találja a kutató. A kárfelvételt a bíró és az esküdtek végezték.

Az m) állag a tanács, mint elsőfokú joghatóság előtt lefolytatott polgári és büntetőperek, tanúkihallgatások jegyzőkönyveit és a kapcsolódó peres iratokat őrzi. Az 1834-1861-ig terjedő időszakból fennmaradt a megbüntetett egyének névmutatója, amelyben a büntetés mértékét is feljegyezték.

Az n) állag végrendeleti hagyatéki leltárai a néprajzi kutatás értékes forrásai. A végrendeletekhez darabszintű segédlet készült.

Az o) állagban az 1832-1936. évi országgyűlés törvényei, valamint külön füzetben az úrbéres viszonyokat tárgyaló törvénycikkek találhatók.

A fond jogutódja V. A. 141. Magyargyula Város Tanácsának iratai 1848-1857.

 

 

A bíró vezetésével működő tanács szerteágazó közigazgatási tevékenységet látott el: beszedte az adókat és egyéb bevételeket, teljesítette a kifizetéseket, felügyelte az építkezéseket, utakat, hidakat, vizeket, határbeosztást, vásárokat, első fokon jogszolgáltatást végzett, ellátta a közbiztonsági és tűzrendészeti feladatokat.

1767-ig, a Mária Terézia-féle úrbérrendelet kibocsátásáig a szokásjog és az úrbéri szerződések alapján gyakorolta Gyula mezővárosa az önkormányzati jogokat. Az úrbérrendelet IX. cikkelye kimondta, hogy a község élén álló bírót a földesúr három jelöltje közül kell választani. Bírói tisztre mindig tehetős, házzal, egyéb ingatlannal bíró jobbágyokat jelöltek. A választás minden évben november 1-jén, az uradalmi tiszt jelenlétében történt meg.

A jegyzőt és az esküdteket a község maga választotta, és - ha úgy adódott - bocsátotta el. A bíró munkáját helyettese, a törvénybíró segítette. Bár II. József türelmi rendelete kimondta, hogy az elöljárókat vallási megkülönböztetés nélkül kell megválasztani, Magyargyulán - ahol jelentős számú református népesség is volt - csak 1845-ben került ki a bírói pálca a katolikusok kezéből (1808-ban már volt egy görögkeleti vallású bíró).

Az esküdtek a XVIII. század végéig illetmény nélkül, életfogytiglan töltötték be hivatalukat. Ettől kezdve egy-egy évre választották őket, és fizetést ill. engedményeket kaptak (megválthatták úrbéres robotnapjaikat). 1790 után a lakosok számarányának megfelelően hat római katolikus, három református és három görög keleti esküdt viselt hivatalt. A XIX. század első évtizedeiben az 1836. évi IX. tc. életbe lépéséig - a bíró maga választotta ki az esküdteket, néhány tekintélyes gazda jóváhagyásával. 1836-tól ismét a közösség joga volt az esküdtválasztás. 1841-ig tizenkettő, ettől kezdve kilenc esküdtet választottak Magyargyulán.

Az esküdtekkel azonos módon történt az adószedő és az árvagyám választása. Jegyzőt 1795-ig egyet, attól kezdve kettőt választottak. 1799-től az egyik katolikus, a másik református vallású volt. Az elöljárók munkáját a hadnagyok, éjjeliőrök (bakterek), kisbírák, csőszök, kocsisok, csikósok, bábák, gazdaasszonyok, majorosok segítették.

Magyargyula közigazgatásilag három tizedre volt felosztva: magyarvárosi, újvárosi és oláhvárosi. A főbíró minden tizedre egy-egy esküdtet rendelt ki fővigyázónak.

A tanács bíráskodási és igazságszolgáltatási hatásköre az elsőfokú polgári perekre és a kisebb bűnfenyítő ügyekre terjedt ki (azokra, amelyek nem haladták meg a tizenkét pálca botütést, illetve ugyanennyi pengő forint pénzbüntetést). Az elöljárók előtt kötöttek a város lakói házassági, adásvételi és egyéb szerződéseket. A végrendeleteket a jegyző készítette tanúk jelenlétében a rendelkező házánál, és az okmányt a „helység ládájában" helyezték el, megőrzés végett.

A Magyargyulán 1801-ben végigsöprő tűzvésznek áldozatául esett a városháza is, az ott őrzött iratokkal együtt.

Az a) állagban a tanácsülési jegyzőkönyvek 1801-1848-ig terjedő sorozata található. Egyes jegyzőkönyvekhez lajstrom is készült, amely megkönnyíti a kutatást.

A b) állag a tanácsi iratokat tartalmazza: a lakosság beadványai és kérelmei mellett összeírások (népesség, cigányok, árvák, szőlők), községgazdálkodási iratok, bírói számadások úriszéki vizsgálati jegyzőkönyvei, adóösszeírások, adózással kapcsolatos iratok, országos és heti vásárok ügyei, malmok, mészárszékek, kocsmák működésével kapcsolatos dokumentumok kutathatók. Fennmaradtak a hidak, gátak, csatornák, vízfolyások karbantartásának, természeti csapásoknak (árvizek, jégverések), tűzvészeknek, járványoknak (kolera), katonatartásnak egyes dokumentumai, valamint Csorvás puszta ügyei.

A c) állag úrbéri iratai között szerződések, összeírások, gabona- és báránykilenced lajstromok, úrbéres napok megváltásának földesúri engedélyei találhatók.

A d) állag körrendeletek jegyzőkönyveinek sorozata a főszolgabíró utasításait, felsőbb hatóságoktól érkezett leiratokat, rendelkezéseket, vármegyei közgyűlések kiírt cikkelyeit tartalmazza. A kötetek egy része lajstrommal, másik része mutatóval van ellátva. A kutatást segíti még az 1813-1828 közötti időszak regestrum füzete.

Az e) állagban találhatók a városi elöljáróság levelezésének jegyzőkönyvei. A vármegyei tisztségviselőkhöz, főszolgabíróhoz, úriszékhez írott levelezés kutatását lajstromok segítik. Az 1837. évi kötet erősen sérült.

Az f) állag emlékeztető feljegyzéseinek jegyzőkönyvei a mindennapok ügyeit, panaszokat, bejelentéseket tartalmaznak. Egyes évkörökhöz lajstrom készült. Néprajzi és mentalitástörténeti szempontból értékes irategyüttes.

A g) állag a városi hivatalt viselők és alkalmazottak nyilvántartásait őrzi. A városi elöljárók névsorát 1797-1850-ig, a szolgák, pásztorok, csőszök felfogadásának dokumentumait 1806-1855-ig találja meg a kutató.

A h) állag telekkönyveket tartalmaz.

Az i) állag ingatlan átírási jegyzőkönyve a lakosok között történt adás-vételek szerződéseit rögzítette. Névmutatóval ellátott kötet.

A j) állagban bírói számadások találhatók. Az évente készített kimutatások a város gazdálkodásának, a bevételeknek és a kiadásoknak dokumentumai.

A k) állag a bíró és az esküdtek előtt - főként hagyatéki ügyekben - kötött egyezségek, valamint különféle szerződések jegyzőkönyvét őrzi. Az 1829-1834. évi kötethez lajstrom készült. A kötetben bírói, jegyzői, esküdti, utcakapitányi eskütételeket is feljegyeztek.

Az l) állag becsükönyveiben a mezőgazdasági terményekben, állatokban, ingatlanokban a természet vagy ember által okozott károk leírását találja a kutató. A kárfelvételt a bíró és az esküdtek végezték.

Az m) állag a tanács, mint elsőfokú joghatóság előtt lefolytatott polgári és büntetőperek, tanúkihallgatások jegyzőkönyveit és a kapcsolódó peres iratokat őrzi. Az 1834-1861-ig terjedő időszakból fennmaradt a megbüntetett egyének névmutatója, amelyben a büntetés mértékét is feljegyezték.

Az n) állag végrendeleti hagyatéki leltárai a néprajzi kutatás értékes forrásai. A végrendeletekhez darabszintű segédlet készült.

Az o) állagban az 1832-1936. évi országgyűlés törvényei, valamint külön füzetben az úrbéres viszonyokat tárgyaló törvénycikkek találhatók.

A fond jogutódja V. A. 141. Magyargyula Város Tanácsának iratai 1848-1857.

 

 a) Tanácsülési jegyzőkönyvek 
     1–19. k.       1801–1847
 b) Tanácsi iratok 
     1–4. d.       1798–1848
 c) Urbéri iratok 
     1. d.       (1752) 1762–1848
 d) Körrendeletek jegyzőkönyvei 
     1–17. k.       1802–1848
 e) Levelezések jegyzőkönyvei 
     1–3. k.       1837–1851
 f) Emlékeztető feljegyzések jegyzőkönyvei 
     1–5. k.       1829–1852
 g) Városi hivatalt viselők és alkalmazottak nyilvántartása 
     1–3. k.       1797–1855
 h) Telekkönyvek 
     1–2. k.       1830–1840
     3. k. Gróf Trauttmansdorf Józsefné, Károlyi Josepha
     szénási pusztájának felmérése
       1843
 i) Ingatlanátírási jegyzőkönyvek 
     1. k.       1846–1852
 j) Bírói számadások 
     1. d.       1797–1846
 k) Szerződések és egyezségek jegyzőkönyvei 
     1-2. k.       1829–1846
 l) Becsükönyvek 
     1–2. k.       1801–1855
 m) Bíráskodási jegyzőkönyvek és iratok 
     1–4 k. Polgári perek jegyzőkönyvei       1803–1829
     5. k. Büntető perek jegyzőkönyvei       1821–1847
     6. k. Szóbeli perek jegyzőkönyve       1848
     7. k. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv       1830–1832
     8–13. d. Peres ügyek iratai       1792–1847
     14. k. Büntetések nyilvántartása       1834–1861
 n) Végrendeletek 
     1. d.       1801–1854
 o) Az 1832/36. évi országgyűlés törvénycikkei 
     1–3. k.       1832–1836